A tánc nekem olyan, mint a viccmesélés: ha megfelelően van időzítve, a megfelelő közegben hatalmasat képes robbanni!

A ritmussal egész jól kijövök – bár ezzel a képességemmel mit sem érek, ha állandóan zajra kell táncolnom… 

Nem tartom magam táncosnak – sokkal inkább ‘egy fokkal tájékozottabb  mozgónak’. Hiszek a szakmai kémiában, miszerint egy adott helyzetben, egy adott alkotótárssal vagy -társasággal képesek vagyunk inspirálni egymást s ezáltal jobbnál-jobb ötleteket, elképzeléseket és megvalósításokat hívhatunk életre közösen. 

Szeretem a gördülékeny munkát.
A feszültséget inkább meghagyom a fizikának.
Hajlamos vagyok más problémáit előnyben részesíteni az enyémnél.
Szeretem a kitartó, kemény munkát.
A reggeli nyafitól a falra tudok mászni – de sajnos nem tudok ott maradni…még!
Vallom, hogy a panaszkodást az elvégzett munka alapozza meg, ne a felkelő nap.
Az embernek, aki képes beismerni, hogy tévedett, mindig jár a szívemből egy rész.
Akármennyire is ,,koeljós”, a tánc az életem része, hiszen akkor is arról beszélek, amikor már rég nem kellene…
Tisztelek minden olyan kollégát, aki nem kötélhúzásnak tekinti az együttműködést, hanem azonos oldalra áll a többiekkel.

S nagyon vágyom már, hogy újra közönség előtt táncolhassak és a szívem mélyén remélem, ők is így gondolják…