Interjú Rosana Hribar és Gregor Lustek alkotókkal

outbreak_pr_domolky_daniel_WEB_003Mindketten táncosnak indultatok, csak később lettetek koreográfusok. Hogyan kezdődött a koreográfus-pályátok?
Gregor: Nehéz kérdés. Amikor az első koreográfiánkat csináltuk, egy híres szlovén koreográfus azt mondta, “Isten hozott benneteket a másik oldalon”, amivel a táncos szakma két oldala közötti különbségre célzott.
Rosana: Szerintem a táncosok többsége idővel vágyik rá, hogy a saját ötleteit is megvalósítsa. Különböző emberekkel dolgozol, tapasztalatot, tudást szerzel, kidolgozod a saját módszereidet. Természetes, hogy ezt meg akarod mutatni.

-Gyakorlatilag mindig együtt dolgoztok, ami elég ritka ebben a szakmában.

Rosana: Igen, régóta partnerek vagyunk, sokat táncoltunk együtt, kialakult köztünk egy szoros kapcsolat. Ami az esztétikai elképzeléseinket illeti, azok között elég nagyok a különbségek, de a gondolkodásunk közös.

-Hogyan tud két ember együtt koreografálni? Az egyikőtök azt mondja, hogy a táncos emelje fel a bal lábát, mire a másik, hogy ez jó, csak inkább a jobbat? Mi a módszeretek?
Gregor: Nincs módszerünk.
Rosana: Nyilván sokat vitatkozunk, de ugyanazt akarjuk elérni. Közben pedig sokszor nagyon különbözik az, ahogy ő hogyan csinálja, és az, hogy én hogyan csinálom.
Gregor: Egyszer kitaláltunk egy közös módszert. Amikor a Duet 12-t vagy a 14-et csináltuk. Az elején megegyeztünk, hogy ha az egyikünk nemet mond valamire, a másiknak akkor is engednie kell, ha amúgy nagyon ragaszkodna az eredeti elképzeléshez. Nem könnyű elviselni, hogy tudod, valami nagyon jó lehetne, de a másik nemet mond rá. Mégis elfogadtuk ezt a szabályt.
Rosana: Igen, ez szörnyen frusztráló. Viszont nagyon fontos ez a partnerség a munkában, mert így folyamatos párbeszéd zajlik közöttönk. Olyan, mintha állandóan lenne velem egy dramaturg, vagyis még jobb, mert ő táncos, koreográfus is. Nagyon fontos, hogy meglegyen ez a párbeszéd munka közben, különben az ember túlságosan közel kerül a munkájához, elveszíti a szükséges távolságot, ami egyfajta vakságot okoz. Ez viszont lehetővé teszi, hogy megőrizzük a gondolkodásunk frissességét.
Gregor: Ha az ember történetesen rossz irányba indul, akkor sem veszi észre, hogy az út, amelyen jár, határozottan nem a kívánt célhoz vezet. Máskor pedig, ha nem találjuk a megoldást, jó rájönni, hogy mi a baj oka. Minél hamarabb megtalálod a hibát, annál közelebb jutsz a megoldáshoz.

-Hogyan kezdtek egy új produkciót?

Rosana: Először keresünk valami alapötletet, koncepciót, de az, ami elméletben működőképesnek tűnik, nem biztos, hogy a gyakorlatban is az. Ilyenkor a próbákon az egészet át kell dolgozni.
Gregor: Nem mindegy, hogy kikkel dolgozol. Ha ismered őket, ha tudod milyenek a képességeik, milyen a karakterük, akkor könnyebb, mint ha ismeretlenekkel dolgozol. Lehet akármilyen koncepciód, teljesen megváltozhat, ha látod a táncosokat. Velük dolgozol, ők lesznek a színpadon.

– Mi a Duda Éva Társulat számára készülő előadás koncepciója?

Rosana: Szerintem a cím – Outbreak / Kitörés – már önmagában sokat elárul. Ezt a kitörés-érzést a személyes sors generálja – mivel valamennyien individuumok vagyunk, a táncos is az, neki is minden kapcsolatban megvannak a maga frusztrációi. Hogy fejezzük ki az érzéseinket? Hogyan mondjuk el a frusztrációinkat a tánc nyelvén? Hogyan mondod el például, hogy húsz éve táncolsz már, de még mindig nem táncoltad ki magadból, ami benned van?
Gregor: Mostanában sokat gondolkodtam az életünk ritmusáról, arról, hogy mi a ritmusa annak, ahogy mi élünk. A való életben túl sok olyan dologgal találkozunk, ami elvonja az ember figyelmét. A sok hirdetés, vagy éppenséggel a telefon, ami mind-mind megszakítja, megtöri a ritmust, amely szerint élsz. Ha az Interneten rákeresel az Outbreak/Kitörés szóra a vulkánkitörés az első helyeken jön elő. Az embereknél a kitörés mindig az agresszióról szól. De mi van, ha a kitörés nem más, mint a semmi, a teljes csönd, a teljes szépség? Ha a kitörés teljes kontrasztban áll a szó jelentésével?
Rosana: Mi nem az agressziót és a hisztériát keressük. Annak más rétegekben kell előtörnie.
Gregor: Lehetséges, hogy a kitörés valahol ott van, de sosem mutatkozik, nem tör elő. Megmarad a vágy szintjén. Tudsz a létezéséről, tudsz róla, mint lehetőségről, de soha nem tör elő, nem válik láthatóvá.
Rosana: Szükségletként érzékeled, valójában azonban soha nem történik meg.

-Az előadás zenéjéül a tangót választottátok.
Rosana: A tangó itt egy klisé. A szenvedélyé, az érzelmeké. Szándékosan klisét akartunk, és az anyag jól illeszkedik ehhez. Olyan zenét keresstünk ehhez a szenvedélyhez, amelyet az ember mindhalálig táncolna, ezért választottuk a tangót.
Gregor: A tangó a kapcsolatról szól. Általában egy párról. Ha a kapcsolatuk intenzív, a zene is működőképes. Mindig a kapcsolódásokat, a kötődéseket keressük. A tangó ezeket fejezi ki.
Rosana: A tangó a feszültséget fejezi ki, a feszültség 100 százalékos jelenlétét, ami nem hagy alább. Gregor: Valamiféle biztonságot is ad. A tangó két emberről szól. Táncolsz valakivel, jelen vagy, és megszűnik a környezet, nincsenek zavaró tényezők. Csak te vagy, és akivel táncolsz. Nincs harmadik, negyedik ember körülötted, nem számít a környezet, mindig kapcsolat van közöttetek. Ezért biztonságos.

-Nem ez az első alkalom, hogy Magyarországon dolgoztok. Más itt dolgozni, mint Szlovéniában?
Rosana: Igen, tavaly csináltunk egy előadást Évával. (Egy csókkal kezdődött?)
Gregor: Szeretjük ezt a társulatot, mert nagyon jó, ahogy a testükkel dolgoznak, amellett, hogy nagyon fizikálisak, a testüket kommunikációs eszközként használják. Szeretünk velük dolgozni.
Rosana: Ismerek néhány magyar táncost, láttam néhány magyar előadást, és feltűnt, hogy sokkal inkább a tánc fontos, mint a koncepció, és a táncosok kitűnőek.

Készítette: Győri Aliz

Bővebb információ